Tekintettel arra, hogy egyelőre nem tudjuk, hogy drága kisfiunknak, vagy drága kislányunknak szólítsunk, illetve tulajdonképpen szinte semmit sem tudunk még rólad, így drága gyermekünkként élsz – most még csak – a szívünkben.
Bárki is volt, aki először ilyképp fogalmazott: “szívemből született”, pontosan rátapintott az örökbefogadás útján családdá válás legfontosabb és legigazibb lényegére.
Drága Gyermekünk, aki tehát a szívünkből fogsz megszületni majdan, és változtatod házastársi szövetségünket családdá ezzel, neked írom ezt a blogot. Azért, hogy utóbb majd láthasd, igenis vártak rád ezen a világon. Mi ketten, édesapáddal, hajszál pontosan rád vártunk.
Honnan tudom ezt most, amikor még meg sem születtél? Amikor még nem tudjuk, hogy kicsoda és milyen az életadód, hogy mi okból bízza ránk a felnevelésed, amikor még azt sem tudjuk, kisfiú vagy kislány vagy, barna, vagy kék, netán zöld szemű, göndör vagy egyenes hajú és még megannyi dolgot nem tudunk.
Egy valamit azonban már most is tudok, tudunk: pontosan az a gyermek érkezik hozzánk, aki hozzánk tartozik. Te.
Ugye, érted ezt? Bízom benne, hogy mikorra olvasod ezeket a bejegyzéseket, már régen tudni fogod ezt. Hogy azért pont te, mert pont te vagy a mi gyerekünk és pont mi vagyunk a szüleid. Még ha néha másmilyen szülőket kívánnál is. 🙂
Több mindenről szeretnék írni majd, például magáról az örökbefogadás procedúrájáról, arról, hogyan készülünk mi magunk egy baba érkezésére, mely érkezés jövőbeni dátuma abszolút ismeretlen. Meg minden egyébről, ami többé kevésbé kapcsolódhat a témához.
Ma ott tartunk, hogy kezünkben a gyámhivataltól a határozat, hogy örökbefogadásra alkalmasak vagyunk, ám még néhány hétbe beletelik, mire rákerül a pecsét, miszerint jogerős.
Erről részletesebben egy következő bejegyzésben írok majd.
Bevezetésül talán elég ennyi, magamat ismerve úgyis lesznek jóval hosszabb írások is itt. 🙂
Jó éjt!
Kommentek